A gimnáziumi tanfolyamot Késmárkon 1860-ban befejezvén, 1865-ig Pesten az egyetemen jogi és bölcseleti tanulmányokkal foglalkozott és 1865. júliusban jog- és államtudományi doktori oklevelet nyert; ekkor joggyakorlatot folytatott a királyi táblánál és ügyvédi irodában. 1867. májusban Szepes megye törvényszéki jegyzőjévé választották és 1870 végéig Lőcsén hivataloskodott. 1871-ben lemondott hivataláról és április 24-én nőül vette Görgey Idát, Görgey Kornél altábornagy leányát. Azon időtől fogva 1878-ig nagylomnici birtokának kezelésével, de eközben mint a megye tiszteletbeli főjegyzője, később evangélikus esperességi felügyelő és kataszteri járásbirósági elnök sat., a közügyekkel is sűrűn foglalkozott. 1878. márciusban a késmárki kerület országgyűlési képviselővé választotta, s ezen kerületet képviselte 1883. december haváig, midőn egyhangúlag Szepes megye árvaszéki elnökévé választatott, ekkor mandátumáról lemondott. Hivatalát három és fél évig viselte, midőn az 1887. évi általános választások alkalmával egyhangúlag a szepesszombati kerület szabadelvűpárti képviselőjévé választotta.
A napilapokban közlött közgazdasági cikkein kívül, (a Pester Lloydban 1877. májusban r. r. jegy alatt megjelent cikktől kezdve) francia és angol költők műveiből fordított magyarra, így a Hölgyfutárban (1860-63. Byron, Thomas Moore, Goethe, Beranger, Heine, Geibel, Uhland, Victor Hugo), a Nővilágban, Nefelejtsben sat., a Pesti Naplóban (1889. 355. sz. a Byron, Ineshez, Childe Heroldjából), a Budap. Szemlében (1888-89., 1891. Byron, Heine, A mór király); úgyszintén magyar költőkből sokat fordított németre.
Meer tonen